HTML

Habemus Christum

Megint a liberálisok. A konzervatívok. A progresszív katolikus. A tradicionalista katolikus. Egy kicsit meguntam ezt a játékot. A pontatlan vagy üressé vált jelzőket. E blog reakció és kísérlet egy másik nyelvjátékra.

Címkék

Archívum

Hagyomány és hagyományok, meg egy pár piros cipő (1.)

2013.03.22. 14:38 habemus.blog.hu

Szabadjon a címben jelzett megkülönböztetést egy másutt elhelyezett kommentem bővítésével kezdenem.

Szögezzük le, hogy ugyan bizonyára van más eredet-értelmezése is, ám Benedek pápa cípőjének piros színével valószínűleg a mártírok vérére kívánt utalni (összhangban a keresztény szimbolikával), vagyis arra, hogy az ő nyomukban jár, elvállalja sorsukat. A piros lábbelik azonban - hogy képzavarjak egy kicsit - más útra tértek. A piros cipőt ugyanis épp a katolikusok közül is nagyon kevesen fogták föl Benedek pápa alázatának, a vértanúkhoz (köztük elődeihez!) való kötődése jeleként. Épp ellenkezőleg, sokaknak a múltba révedő, intézménye egykori pompáját visszakívánó katolikus egyházfő jutott eszébe.

Magam úgy gondoltam, hogy a piros cipő és sok egyéb, nemcsak Rómában felelevenített jelkép (-es gesztus) egyfajta intellektuális - értelmiségi - teológiai kísérlet valamire, ami azonban elsősorban nem intellektuális természetű. Mondhatni, a piros cipő jelképe annak, hogy a szimbólumoknak élete van - vagyis fejlődni és hanyatlani is tudnak. Miként a pápai hármas korona esete is mutatja.

VI. Pál.jpg

VI. Pált még megkoronázták vele, ám 1964-től sem ő, sem utódai nem használták, Benedek pápa pedig a címeréből is kivette. Ha most újra a római püspök fejére "helyeznénk", minek lenne a jele? Vajon annak, aminek egykor: a szuverenitásnak, a pápa (s vele az egyház) királyoktól és császároktól való (csak helyeselhető, de nem mindig megvalósult) függetlenségének? Nem, mert ami a koronás főket illeti: valódi birodalmat uraló császárok már nincsenek, a királyok legtöbbje pedig az alkotmányos keretek közt hozzá sem mer nyúlni az egyházhoz. Ma más(féle) hatalmak veszélyeztetik a keresztényeket és közösségeiket, s immár nem efféle ékszerrel kell jelezni az ellen- vagy különállásunkat. Vagyis anakronizmus lenne tiarát helyezni a pápára.

2 komment

Címkék: reform pápa hagyomány

A bejegyzés trackback címe:

https://habemus.blog.hu/api/trackback/id/tr45162548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AVGellert 2013.03.29. 23:54:27

Kedves Blogger!

Mindenekelőtt hadd jegyezzem meg, hogy a katolikus hagyománnyal kapcsolatos hozzáállásod Platón barlanghasonlatát juttatta eszembe. Röviden: ha valaki kora gyermekkorától kezdve egy barlangban ül leláncolva arccal a fal felé, és a mögötte egyébként létező világból csupán árnyakat érzékel évtizedeken keresztül, joggal hiszi azt, hogy a világ csupán ezen árnyakból áll, s ha kivezetik a fényre, az illető bizonyára kézzel-lábbal kíván visszatérni a számára sokkal hihetőbb "valóságba". Egyszerűbben: ha valaki kizárólag gyenge minőségű étellel és itallal táplálkozik, honnan tudhatná, hogy van jobb annál, amit eszik? S ha netalán kap jobb, valódi alapanyagból készült ételt, vajon nem fintorodik el a valódi ízek és illatok tapasztalata közben?

Persze a kérdés nem ilyen egyszerű. Hadd mondjam el ezzel kapcsolatban, hogy a dolgokról való objektív véleményalkotás egyik sarokköve, ha megpróbálunk azokkal valóban megismerkedni. Jómagam pl., bár sem stílusában, sem megnyilvánulásaiban, sem modorában nem rokonszenvezem a Katolikus Karizmatikus Magújulás közösségeivel, mégsem állíthatok Róluk sem jót, sem rosszat, míg legalább néhanapján nem járok el az ő alkalmaikra, hogy véleményt alkothassak arról, amit csinálnak.

Summa summarum: azt hiszem, értelmes embertől joggal várható el, hogy mielőtt valamiről nyilatkozik, érdemben tájékozódjon a kérdésről, s ne csupán hasra ütve mondjon véleményt, pláne nem nyilvánosan.

(A fenti kis eszmefuttatás nem a posztra vonatkozott, csak általános értelemben teszem hozzá, mert mindenütt azt tapasztalom, hogy értelmiségi emberek kritikusan írnak a hagyománytisztelő katolikusokról, miközben a tények 5%-át sem ismerik...)

Ami a piros cipőket és a tiarát illeti, van itt egy bökkenő. A poszt szövegéből az tűnik ki, mintha a vallásos életben csak azoknak a dolgoknak volna létjogosultsága, amelyeket a hívő ember értelmével teljes mértékben (és úgy tűnik, szüntelenül) felfog. Ez a sejtetés téves. Igaz ugyan, hogy az ilyen apróságokra, mint a pápai cipő, csak egyes jól tájékozott emberek figyelnek, ám nem igaz, hogy csak az ő számukra van ennek jelentősége. Hogy sokkal közönségesebb, kevésbé fennkölt, de világosan érthető példával álljak elő, amikor két ember találkozik, egymás szemébe néznek, talán beszélnek egymással, és másodpercek múlva tudják, hogy a másik ember rokonszenves-e nekik vagy nem, szívesen maradnának-e a társaságában vagy nem, elmennének-e a másikkal pl. vacsorázni stb., pedig a legkevésbé sem tudatosítják azokat az elemeket, amelyek a rokonszenv kialakulásában szerepet játszanak: a másik szemének kifejezését, mimikáját, mozdulatait stb., tk. egész múltját, amely az arcára van írva. Ugyanez a helyzet a pápa cipőjével. Ha a pápai cipő van rajta, a világ valamiféle rendje tapasztalható, a dolgok a helyükre kerülnek, mert a pápán az a cipő van, aminek lenni kell rajta, még akkor is, ha ez nem tudatosul a "nézőben", mirajtunk pedig tornacipő van... Ugyanez van a templom épületével is. Miért van az, hogy egy tisztességesen kialakított katolikus templomban a belépőt magával ragadja a nyugalom és az imádság légköre, s egy pályaudvaron ugyanez nem történik meg? Az apró elemek miatt, amelyek összhatása váltja ki ezt az érzést, de ezek az elemek a legkevésbé sem tudatosulnak. Tehát attól, hogy a katolikusok 99%-a nem ismeri egy pápai ruhadarab teológiai mondanivalóját és a rárakódott történeti szimbólumokat, a ruhadarabnak igenis jelentősége van. S hogy e jelentőség mennyire nem csupán élettelen formalizmus, azt mutatja a jelenleg tapasztalható egyházi élet, amely, bár kiirtotta magából ezt a "formalizmust", éppen ettől vált élettelenné és gyökértelenné. Persze itt nyilván nem a pápai cipőkről van szó, de azokról is. Ha tudná ez a sok ember, hogy milyen kincstől fosztja meg saját magát és a többieket...

Áldott Nagyhetet kívánok!
Őszinte jóindulattal
Gellért

habemus.blog.hu 2013.03.30. 00:16:27

@AVGellert: Köszönöm az első hozzászólást! Örülök, ha a gondolatkísérleteim gondolatokat szülnek vagy provokálnak. Még inkább, ha párbeszédet. Nagypéntek lévén, csak egy-két apróságról szólnék.

"Általános értelemben" egyet kell értenem Gellérttel a személyes tájékozódás szükségességét illetően. Ennek ugyan van ismeretelméleti korlátja (még a pékhez is aligha jutnánk el, ha nem bíznánk egy csomó közbenső személyben és dologban), alapvetően mégis egyetértek. S részben (csak részben) ezért vettem részt nem egyszer tradicionális szentmisén, esküvőn és gyászmisén, itthon és külföldön, az első alkalommal például Utrechtben (bizony, a rózsaszínnek gondolt Hollandiában).

Nem ismeretlen és nem eleve ellenszenves tehát e szubkultúra, ha így lenne, nem is próbálkoznék azzal, hogy komolyan vegyem igényeit. Olyasmit mutat fel, ami nélkül nincs kereszténység.

A kérdésem csak az, hogy nem hajlamos-e a korrekcióból regulát csinálni?

Hmhm. Majd az Ünnep után meggondoljuk.

Áldott és szép Húsvétot minden olvasónak!
süti beállítások módosítása